Azt hiszem egy ideig nem lesz kamerám, hála Cindynek. Mivel ugye a számlák horibilis összegűek így a félretett pénzemet is bele kell adnom,tehát újat nem tudok venni. Tényleg találnom kell egy rendes állást.
Az egész estémet álláskereséssel töltöttem, de egy normális munkát nem találtam. Hirtelen azonban egy ötlet jutott eszembe. Megkerestem Katy-t, aki a szobánkban olvasott fejjel lefelé lógva az ágyról /?/. Mikor berontottam a szobába szerencsétlen majdnem fejre esett az ijedtségtől. Hupszi.
-Ezt most miért kellett? -kérdezte sokkosan.
-Kate segítened kell! -mondam és a sírás kerülgetett.
-Állok rendelkezésedre.
-Tehát ugye a kamerámat eltörte Cindy és a félretett pénzemet is a számlák kifizetésébe kell ölnöm, ezért mostantól szükségem lesz egy részmunkaidős állásra. Tudnál nekem ötleteket adni?
Ebben a pillanatban Cindy robbant be a szobánkba.
-Brigitte beszélnem kell veled. MOST!
-Rendben! -sóhajtottam lemondóan -Mindjárt jövök Kate.
Egyenesen a szobájába vitt. Furcsa volt itt lenni, még soha nem jártam Cindy szobájában önkéntesen. Mindig csak port törölni jöttem föl hozzá.
-Mit szeretnél mondani? -kérdeztem döbbenten.
-Brigitte,tudom hogy most megutáltál egy életre -itt újra sírva fakadt -de szeretném ha tudnád hogy baleset volt.
-Cindy -keztem,de elakadtam egy pillanatra - nem haragszom rád,hiszen előfordul hogy néha nem figyelünk oda egy pár dologra. Ha jól tudom még amúgy is van rajta garancia, majd felhívok egy szakembert aki meg tudja csinálni.
-Azt hiszem -kezdte Cindy - hogy lenne egy dolog amivel tartozom. Meglepődtem.Ekkor felém nyújtotta a kezét amiben benne volt a fényképezőgépem memóriakártyája.
-Köszönöm,legalább az anyag nem veszett el róla.-gyanakodva ránéztem - De lehetne egy kérdésem? Miért volt a gépem itt?
Cindy számított a kérdésemre mert villámgyorsan válaszolt.
- Hajnalban készítettem képeket a napfelkeltéről. Annyira gyönyörű volt.
Másnap reggel azonnal a szakembert hívtam. Elmondása szerint a gépen van garancia. Ennek nagyon örültem, de volt egy bökkenő.Mivel fogok fotózni holnap?
Ekkor eszembe jutott a világ legőrültebb ötlete.
Kezdtem bepánikolni, le akartam tenni a telefont, de már késő volt:
-Halló! Collin Stern?!
-Halló! Ariel?! Mi az isten csudája lehet olyan fontos ami nem ér rá hétfőig? - teljesen leblokkoltam - Ha azt akarja bejelenteni hogy kész a projectje akkor várom az e-mailt. Ha valami más kíváncsian várom.
-Tanár úr! Azt szeretném kérdezni hogy tudnánk találkozni 15 perc múlva? - féltem a választól.
-Azt hiszem lehetséges. Legyen a 4.utca és a 5.sugárút sarkán 15 perc múlva!
-Rendben. Ohh és a fényképezőgépét hozza magával!
-Inkább nem kérdezek semmit. - ezzel letette. Kedvesség mintapéldánya.
15 perc múlva az utcasarkon álltam mikor Mr.Egoista megérkezett a robogójával.
-Jó Napot Ariel! - Miért hív így???
-Jó Napot Mr.Stern! -kissé sokkos állapotban voltam, amit a kezem remegéséről is meg lehetett állapítani.
-Tehát mi volt az az eget rengetően fontos dolog ami miatt ide kellett jönnöm?! -kérdezte némi felháborodással a hangjában.
-Nos szeretném kölcsönkérni a kameráját -szerintem ha tudta volna, az égig húzta volna fel a szemöldökét -mert az enyém egy baleset miatt eltört, de a szervizben azt mondták, hogy minimum egy hét mire megjavítják. Viszont a koncert holnap lesz és azt az anyagot szántam a projektemhez.
-Értem. Nos, rendben oda adom a gépem...egy feltétellel.
-Mi lenne az? -ekkor már izzadt is a kezem.
-Szeretnék -itt elakadt- elmenni veled a koncertre.
Teljesen lehidaltam.Valószínűleg most álmodom és ha felébredek, akkor a puha ágyamban fogom találni magam. Azonban hiába csíptem meg magam, (igen megcsíptem magam) nem ébredtem fel, tehát ez a valóság. Teljesen kiakadtam, de persze csak magamban fortyogtam. Nem mertem megmondani neki, mert hát a kamera mégiscsak kell.
-Rendben legyen. -a válasszal még magamat is megleptem nem csak őt- Holnap este találkozunk ugyanitt, pontban 8-kor.
-Itt leszek... -ekkor olyat tett amire nem számítottam volna. Fogta magát és nyomott egy puszit az arcomra, kezembe nyomta a kamerát, majd elrohant.
Mikor hazaértem konkrétan berúgtam az ajtót. Az emeletről Bloom rohant le lélekszakadva.
-Ilyet ne csinálj még egyszer! -mondta lihegve- Azt hittem betörő vagy.
Válasz helyett inkább csak elmosolyodtam és belül virultam. Ez Bloomnak is feltűnhetett, hiszen rögtön faggatni kezdett hogy hol voltam, kivel voltam?
Mikor elmeséltem neki mindent, csak elkerekedett szemmel bámult rám.
-Ez az ember nem pedofil véletlen??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése