4. rész - Basszus.

Utálom a hétfőt. Volt idő mikor imádtam a hétfő reggeleket. Mondjuk elsőben, mikor reggel 6 órakor anyuci keltett fel, hogy kész van a bögre kakaóm. Az egy igen kellemes időszak volt. Ezer örömmel keltem fel, bár akkor iskolába is ilyen örömmel mentem el. Sajnos ez a tudás utáni vágy mára már kihalt belőlem.

Rátekintettem az ébresztőórámra. 6.29 perc, ami annyit jelent, hogy egy perc múlva bekapcsol az az idegesítő hang, amire minden reggel kelek. Förtelmes.

- Píí-píí! Píí-píí! - szólalt meg, mire reflexszerűen a fejemre húztam a párnát. Na erről beszéltem. Rettenetes, ahogy ez a fekália minden reggel megszólal. Bárcsak az óra is csinálna kakaót, aztán megsimogatna, hogy keljek fel. De ez a vacak csak arra képes, hogy az idegeimre menjen ezzel a rikácsolással. Mormogás helyett inkább kikapcsoltam szerencsétlent, nehogy még órákig sípoljon. Kimásztam az ágyból, és sikeresen az ajtóig is eljutottam. Kint már javában zajlott az élet.

- Szerintetek még megsül egy süti, ha elkezdem? - kérdezte kétségbeesetten Adrienne, ha jól láttam tőlem, hiszen senki más nem figyelt rá. Őszintén én is csak annyira, hogy megráztam a fejem, azt sugallva, hogy nem tartom jó döntésnek. Vállat vont és csinált egy szendvicset. Cindy még aludt, mint Bloom, Renie és Kate, bár ő már készen volt. Most nem a szokásos kanapéján aludt, hanem egy széken, a konyhaasztalra támaszkodva. Értem már a gimi alatt miért kellett fél órákat várnunk rá a házuk előterében. Elena a már megszokott módon nyomkodta a telefonját, egy falnak dőlve (fogalmam sincs miért nem jutott el a kanapéig). A konyhapulthoz sétáltam és bekapcsoltam a rádiót. Ilyenkor hírek szoktak lenni, de most valami őrjítő hangerővel indult be egy punk-rock dal. Gyorsan a hangerőszabályzóhoz kaptam és levettem, de már késő volt. Egy ajtó csapódás hallatszott, majd egy másik. Cindy és Renie lépett ki rajtuk. Nagyon nyúzottnak látszottak.

- Nektek is jó reggelt! - mondta Cindy a konyhaasztalhoz vánszorogva. Felemelt egy kávét az asztalról  amit szerintem Addie akart meginni, de nem érdekelte, lehajtotta egybe. Adrienne-nek kiesett a szeme.

- Már megbocsáss, de nem az ÉN kávémon kellene megbosszulnod az álmod. - kiáltott rá, mint akinek a legfontosabb kincsét lopták volna el.

- Az agyamra mentek... - sóhajtott Renie mellém sétálva, és olyan "balhés, de jó reggelt" öleléssel lepett meg. Leültünk reggelizni. Renie és én készítettünk 1-1 nutellás kenyeret, miközben Cindy arról prédikált, hogy milyen fontos az egészséges étkezés. De ha megkérdezné valaki, hogy miről beszélt, nem tudnám visszamondani neki. Ennek nem csak az lehet az oka, hogy néha olyan szakszavakat használ, amik jelentéséről fogalmunk sincsen, hanem nem is kifejezetten érdekelt. Ettük szép csendben a reggelink, Kate néha fel-felkelt, Elena már úgy döntött, öltöznie kellene, így letette a nappaliban lévő kis asztalra a telefont és bement a fürdőszobába. Nem is törődtünk vele, amíg meg nem szólalt. Akkor sem igazán hederítettünk rá, mert mindig online van, és a mobilja mindig pittyen, ha üzenete jött. De mikor már végképp nem akarta abbahagyni, akkor felálltam és megnéztem, mi történik. 18 üzenet. Nagyon fontos lehet, ha ennyi üzenetet küldött, ilyen kis idő alatt. Nézegettem egy ideig, aztán rájöttem, hogy biztatásra szorulok, hogy meg merjem nézni, ezért így szóltam magamban:

- Hajrá! Elég bátor vagy! Úgyse esz meg!

Erre általában már elég bátorságom lesz, de most nem. Magánélete mindenkinek lehet, nem? Ott hagytam. Bekiabáltam neki a fürdőbe, majd inkább elmentem öltözködni. Mivel este megengedtem Renie-nek és Bloomy-nak, hogy telerakja a fejemen lévő hajkupacot mindenféle izékkel, amitől elmondásuk szerint göndör lesz a hajam, így egy csomó bongyorító bigyó lóg belőle. A hajam nem sokat lát hajvasalót vagy hajsütővasat. Egyszerű és természetes. Talán az évzárókra volt kivasalva, és a szalagavatóra a fodrász begöndörítette. Az én kezembe ilyen veszélyes eszközöket ne adjon senki, csak ha az élete(m) függ rajta. Így sem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy én bele nem csavarodtam-e a hajammal együtt. A szakadt farmernadrágom felvétele még könnyen ment, de amikor a fekete, Ramones-es pólómat terveztem a fejemen keresztül felvenni (lehet máshogy? xD), akkor bajba kerültem. Ugyanis a mostani körülmények miatt a póló nyaka nem volt egy méretű a fejemmel. Mindig abban a hitben voltam, hogy ez sokkal nagyobb.  A hajam ugyanis nem fért be a "lyukon" teljesen, levenni pedig nem tudtam a nélkül, hogy a hajcsavarók a hajammal együtt ne távoznának.

- Csajok! Beszorultam! Segítség! - kiabáltam a lányoknak a nappaliba. Rövid idő után rájöttem, hogy az ajtó be van zárva, így átkecmeregtem a szobámon a kijáratig, kinyitottam az ajtót és felhajtottam a pólót a szemem elől. A lányok kifeküdtek a nevetéstől. Belenéztem a tükörbe és bevallom, én is nevetnék magamon, ha éppen nem lenne beszorulva a fejem.

- Na, gyere! Kiszabadítalak! -nevetett Bloom, aki az öltözésem alatt kelhetett fel, és Renie-vel nekiálltak kiszedegetni az apró hajcsavarókat a hajamból. Egyre könnyebbnek kezdtem magam érezni. Mintha hirtelen megszabadultam volna vagy 5 kilótól. Mikor végre teljesen befértem a felsőmbe, megnéztem a hajam. Csodálatos volt, ahogy a vörös tincseim vízesésként omlottak le a vállamra. Puha volt, mint egy vattacukor és szép, mint egy szivárvány. Felkaptam a farmer mellényem és a piros tornacipőm. A mappámat megfogva léptem ki az ajtón. Még a kapuban járva is hallottam, ahogy nevetnek. Remélem ezután a reggeli kis műsör után vidám lesz a napjuk.

Ma nincs sok programom. 8-kor volt egy előadásom, ami nagyon izgalmas volt. Tudom, sokszor mondom ezt, de engem tényleg érdekelnek ezek az órák és ezzel akarok foglalkozni, ha nagy leszek. Haha. Ma még lesz egy órám, nem is mással, mint Mr. Egoistával 14.00-kor.

 Brigitte üzenete a "Ketchup" csoportba: Valaki meki?

 Kate üzenete a "Ketchup" csoportba: Gyerüüünk!!

 Adrienne üzenete a "Ketchup" csoportba: Én benne vagyok.

Kicsit furcsa, hogy a facebook csoportunk, amiben általában beszélgetünk a "kecsáp" névre hallgat, hiszen minden szupcsimenő divatmacának cuki nevű csoportja van, pl.: Cukikák, Imádnivalócskák, Szupcsykaa Csajszykááák, stb. Ilyen rakat hülyeség, ami minden második sarkon megtalálható tonnaszámra. Eleinte Majonéz volt, de Kate nem igazán rajong érte, így Ketchup. Nevetséges, mi? De ezek vagyunk mi. 50 kg ketchup.

Üzentem a lányoknak, hogy akkor jöjjenek és válaszra várva ledobtam magam az egyetem udvarán lévő egyik padra. Levettem a farmermellényemet, mert már kezdtem megsülni benne és kiterültem a padon, mint egy hajléktalan. Semmi bajom a hajléktalanokkal, csak sokszor látom őket padon feküdni. Szépen lassan érkeztek meg a válaszok. Katy, Addie és Elena írt először. Már csak Bloomy-ra, Renie-re és Cindy-re vártunk. Egy negyed órával később jött is egy bejövő üzenetem. Cindy és Renie válaszolt.

Renie üzenete: Én benne vagyok! Indulok! :3

Cindy üzenete: Bocsi, ma tanulnom kell!

Brigitte üzenete: Oké, Renie!

Brigitte üzenete: Akkor majd legközelebb. Jó tanulást!

Cindy üzenete: Az, hogy lehet jó? :D

Renie üzenete: Nem gépezel! Házit csinálsz!

Cindy üzenete: Jó…

Bloomy ezután sem jelentkezett, ezért megcsörgettem a telefonját. Felvette, de csak annyit hadart bele, hogy nem ér rá és hívjam vissza később. Ráhagytam a dolgot, nem törtem magam tovább. A lányoknak üzentem. Felkaptam a mappám és a farmermellényem és el is indultam. A meki szokás szerint csurig volt és rengeteg kisgyerek szaladgált mindenütt. Addie már ott várt az épület előtt.

 - Mi tartott eddig? Ezer éve itt várok! –mondta, majd mielőtt folytathatta volna neki rohantam és megöleltem. – Áh! Meg fogsz fojtani! – sipította.

Miközben Addie-t szorongattam valaki nekem jött hátulról és elkezdett nyomorgatni. Először megijedtem, majd kizárásos alapon rájöttem, hogy ez csak Renie lehet. Egy pillanattal később egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül.

- Csoportos ölelééés! –kiáltott Kate és abban a pillanatban letámadott minket.

- Jövök én is! –csatlakozott hozzánk Elena.

Azon kívül, hogy valakinek megettem a haját, sőt összepasszírozták a belső szerveimet és elég érdekesen nézhettük ki jól esett az ölelés. Elég rég volt utoljára, hogy „csak így” ölelkeztünk. Úgy tűnik, hogy már túltették magukat a reggeli összezörrenésen. Miután kiszorongattuk egymásból az életet is bementünk az épületbe és szemügyre vettük a kínálatot. Én szokásomhoz hívem Happy Meal menüt rendeltem és leültem egy asztalhoz. Miután a többiek is rendeltek és fizettünk. Leültek hozzám és elkezdtünk beszélgetni, közben megérkezett a kaja is.

- Bloom miért nem jött? –érdeklődött Addie és beledobott egy darab sült krumplit a szájába.

- Felhívtam, de azt mondta, hogy nem ér rá. –mondtam.

- Órája lenne? –kérdezte Renie két falat között.

- Nem hiszem, mert akkor nem otthon takarítana –mondta Kate és tovább szürcsölte az üdítőjét.

- Lehet pasit vár –mondta Elena.

- Kizárt –mondta Renie, mi pedig bólogattunk.

 Végül átugrottuk a témát és szóba került Renie közelgő vizsgája. Állítólag 25 tételt kellene tudnia már, de ebből ötöt egyáltalán nem tud és egy hét múlva vizsgázik. Ráadásul még venni-e kéne valami ruhát, amit felvehet a szóbelire. Ha lesz, egy kis időm lehet, elmegyek vele vásárolni.A mekizés után visszasiettem az egyetemre és megnéztem hol lesz órám. Megkerestem az előadótermet és beültem leghátra. Az óra kezdetéig még volt 10 perc, de egy idős bácsi belépett a terembe és elkezdett valami kubista festészetről beszélni.

Ekkor megnéztem az órarendemet és rájöttem, hogy rossz órára jöttem be. Vagyis gondoltam, hogy rossz órán vagyok, de azért megnéztem, hogy én néztem el a termet, vagy alap így van nekem leírva. Kisurrantam az előadóból és megnéztem az ajtón a feliratot, majd az órarendemet.

- Hogy nézhettem el ennyire a számot? -kérdeztem tulajdonképpen magamtól.

- A képeit elnézve a szemei nem teljesen vannak a helyén. Talán ellátogathatna egy orvoshoz -szólt a hátam mögül egy ismerős hang. Mr. Egoista volt az, nem igazán értettem miről beszélt, de jobbnak láttam utána sietni és még előtte beülni az előadóba. Az órán kivetítette a házinak beküldött képeket és elemezte mindegyiket. Feszülten vártam azt, hogy sorra kerüljek. Amikor felolvasta a nevemet körbe nézett és kivetítette a képemet. Na ott kaptam sokkot. Nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Kate meg fog ölni. Basszus, basszus, basszus.